Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves és kedvetlen látogatómnak, ismerősömnek, rokonomnak, barátomnak…!

Ha van valami jó történetetek a húsvéttal kapcsolatban, leírhatnátok ide. :-)

Emlékszem, március 24-én olyan gyönyörű szép, tavaszi nap volt, mint az elmúlt napokban soha. Akkor úgy döntöttem, fogom a masinát, és bizony kimegyek az udvarra keresgélni egy-két virág után. Ugyan a szerencsén kevésbé múlott a találati arányom (főleg Apu kertészkedésének hála), azért a lengedező szél pillanatnyi meg nem moccanó állása sokszor kedvezett nekem a fotózás közben.

A Valentin-napon felkerült bejegyzés csak megtévesztés. No, persze szerelmespárról beszélünk, de a fotózás apropója egy nyereményjáték volt.

Akik rendszeresen követik a DittahDesign Facebook oldalt, tudhatják, hogy alkalmanként játékokat szervezek, amiknél hol kisebb, hol nagyobb a tét. Az egyik képfeltöltős verseny fődíja egy fotózás volt, amit Ádám (Sick) nyert meg, még 2011-ben.

A fotózást viszont csak most ejtettük meg, pontosan 2012. február 6-án. A hó mellett még más extrát is belevittünk a képekbe, mégpedig Sick barátnőjét, Zsut. A többit mondják el a fotók.

(Kapcsolódó galéria: Párok mappa a weboldalon)

Az egyik, volt általános iskolai tanárnőmnek kislánya született még 2011. novemberében. Egy ideig csak az interneten csodálhattuk a picit, míg egyszer meg nem csörrent a telefonom: igen, Kriszti volt az, a volt tanárom, aki a segítségemet kérte. Az ünnepek közeledtével ugyanis a nagyszülőknek naptárat szerettek volna készíttetni, amin természetesen elsősorban a pici, illetve a másik kettő, idősebb gyermek szerepel.

Sok egyeztetés és válogatás után végül sikerült kiválasztani a legmegfelelőbb naptárakat, aztán pedig időpontot egyeztettünk. Így 2011. december 8-án Krisztiék házához mentem, ahol nagy örömmel fogadott az egész család. Bár a kisbaba, Zsófi az elején kicsit nyűgös volt (hiszen úgy lett felkeltve a fotózás miatt), a végére már egyre többet mosolygott.

A közös családi képek után felváltva készítettem fotókat Zsófikáról és a két nagyobb gyerekről, Krisztiről és Petiről.

(Kapcsolódó galéria: Pindúrok mappa a weboldalon)

A fotók:

Az elkészített naptárak:

Történt, hogy 2011. szeptemberétől ugyanúgy Pécsett tanulok, de már nem a felnőttképzési karon, hanem mint bölcsész, értelemszerűen a BTK-n. Természetesen új csoporttársaim is lettek, akik – ugyanúgy, mint az előzőek – hatalmas arcok és extra jó fejek.

Az ismerkedések alkalmával hamar kiderült, hogy fotózom, így többek között Adri kért meg arra, hogy készítsek róla egy mini fotósorozatot. A nap 2011. november 19-én érkezett el, amikor kivételes esetként szombaton kellett bemennünk egy tömbösített óránkra. Szerencsére a “kurzus” jó hangulatban telt, így remek alapot szolgáltatott az aznapi fotózásnak. Kaptunk tehát az alkalmon, és 14:00 körül bevettük Pécs egy részét, név szerint Uránvárost.

A fotózás közben azonban nem csak ketten voltunk: másik csoporttársunk, Dana kísért bennünket állomásról állomásra, és készített werkfotókat az én nagy örömömre. Persze aztán én is lőttem cserébe pár képet róla.

A lányok:

Ahogyan fotózom:

Fotó: Menyhárt Dana

Fotó: Menyhárt Dana

Fotó: Menyhárt Dana

(Kapcsolódó galéria: Portfólió mappa a weboldalon)

Imola és Pisti esküvője érdekes és izgalmakkal teli volt.

Úgy választottak ki engem a Nagy Napra, hogy csak online ismertük egymást korábbról, elsősorban Twitteren beszélgetve. De aztán kiderült, tetszenek nekik a fotóim, és felkértek arra, hogy én legyek az esküvői fotósuk.

Az egyeztetés már 2 hónappal a nagy alkalom előtt elkezdődött. Minden részletet pontosan lefixáltunk: az esküvői ruhától kezdve az esemény teljes menetén keresztül a díszítés színéig. Erre azért is volt szükség, mert az esküvő jó pár száz kilométerre volt tőlem, amit tömegközlekedéssel nem egyszerű megtenni.

Így 2011. augusztus 27-én, a Nagy Napon találkoztam egy, szintén a neten megismert lánnyal, Ildikóval, akivel amúgy kétszer már sikerült korábban találkoznom. Viszont a párját, Zsoltit csak most láttam először. A buszozás a lakóhelyemtől Szegedig több mint 3 órát vett igénybe, ahol Ildi és Zsolti vártak rám.

A problémák viszont ezután kezdődtek, mivel a másik két meghívott leányzó, akik szintén velünk utaztak tovább Mezőhegyesre, rossz, pontosabban egy csaknem 1 órával később érkező vonatra szálltak fel. Így Ildikó letelefonálta Imolával, hogy sajnos a készülődésre nem érünk oda – és mivel én is csak velük tudok menni, fotók sem készülnek erről. Bár menyasszonnyal nem packázunk, Imolának sajnos nem volt mit tennie, megvárt bennünket, mi pedig a másik két leányzót, Anettet és Juditot.

Mindkettőjük netes ismerős, ám Anettet már csakúgy láttam többször is, mint Ildikót, ellenben Judittal most találkoztam először – aminek nagyon örültem. Így végül is a szertartás előtt kb. félórával megérkeztünk Mezőhegyesre, ahol – a készülődést kihagyva ugyan, de – neki is láttam a fotózásnak. Gyors telefonálás után kifutottam Imolához és Pistihez, akik az épület előtt álltak – majd gyors puszik kíséretében végre kiörömködtük magunkat, hogy személyesen is találkozhatunk.

A polgári szertartás gyönyörű volt, családias hangulatú, és igazán jól sikerült. A koccintás és a rövid beszélgetések után pedig elindultunk egy közeli parkba, ahol további képeket készítettem az újdonsült házaspárról és rokonaikról, ismerőseikről.

Végül négyen maradtunk a tölgyfánál, ekkor kezdődött a külön szabadtéri fotózás – szigorúan csak a párról.

Fél 4 körül oda is értünk az étteremhez, ahol a többiek már tűkön ülve vártak bennünket – és az ebédet. A lakoma könnyed beszélgetéssel, ismerkedéssel telt, és itt adták át az ifjú párnak az ajándékokat a hozzátartozók.

Az ebéd elfogyasztása és egy kis pihenő után pedig következett a csokordobás, amit Ildikó “nyert meg”.

A többit mondják el a képek.

(Kapcsolódó galéria: Esküvő mappa a weboldalon)

If your browser cannot handle this format, let’s visit YouTube version there! / Ha a böngésződ nem támogatja az adott formátumot, nézd meg az előbbi YouTube-verziót!

Nemrég azt mondták rám, hogyha esik a hó, akkor én úgy tudok ugrálni és örülni neki, mint egy kisgyerek. Ma bebizonyosodott, hogy ez igaz – így a hatalmas hószállingózás közepette fogtam a fényképezőgépet, és kimentem megörökíteni a mai nap részleteit.

Angéla még 2011 áprilisában fordult hozzám azzal a kéréssel, hogy készítsek róla fotókat, de nem akármilyeneket: ő ugyanis már kismama. Természetesen örömmel vállaltam a dolgot, és a helyszín mellett abban is megegyeztünk, hogy később még felkeres, amikor a pocakja már jobban gömbölyödik.

Így július 7-én írt egy újabb e-mailt, amiben már szinte teljesen lefixáltuk a fotózás fontos pontjait. Mivel az idő elég szeszélyes volt, ezért elsősorban belső helyszínt kerestünk. Sajnos Szentlőrincet nem ismertem, így teljesen rájuk bíztam a döntést – ami végül a saját lakásuk lett.

A fotózás remek hangulatban telt július 17-én; a kezdeti közös fotóalbum-nézegetés után jobban megismerkedtem a kis családdal, majd végigjártuk a lakás főbb helyiségeit – és Szentlőrinc környékét is. Szerencsére sikerült eszközöket, majd egy napraforgómezőt is bevennünk.

(Kapcsolódó galéria: Kismama mappa a weboldalon)

If your browser cannot handle this format, let’s visit YouTube version there! / Ha a böngésződ nem támogatja az adott formátumot, nézd meg az előbbi YouTube-verziót!

A fotósokról kétféle úton-módon készül(het) kép: vagy werkfotózás alkalmával (amikor egy kolléga megörökíti a fotózás pillanatait), vagy felkérnek rá, hogy készíts képeket arról, ahogyan a másik fotózik. Így történt ez Bandival is 2011. március 8-án.

A fotózás apropója lényegében Bandi új, bridge kategóriájú fényképezőgépe volt, amivel szeretett volna közös képeket magáról. A helyszín az egyetemünk környéke volt Pécsett. Az időjárás kedvezett nekünk, szép, napsütéses napunk volt, kevesebben mászkáltak kint, viszont annál többen bent az egyetemen. De ez nem volt gond.

A röpke fotózás alkalmával Bandiról körülbelül 40 fotó készült, amiből nektek 5-öt válogattam ki bemutatásra. És ezek közül az egyiket azóta is profilképeként használja, köszi!

(Kapcsolódó galéria: Portfólió mappa a weboldalon)

Mivel a tavaszi szezont “sikeresen” elkerültem a fotózás terén, ezért tegnap úgy döntöttem, hogy kimegyek az udvarra és a kertbe, s készítek egy pár nyárias hangulatú képet. Bár ezek inkább tavasziasra sikeredtek, azért a jó időt szerintem átadják! Végre!

De beszéljenek helyettem a képek, amik a fotós oldal Galéria – Természet mappájában is megtalálhatóak természetesen.